Önmagában a gyökérkezelés az egyik legnagyszerűbb fogmegtartó eljárás, mégis ha csak elhangzik ez a szó a rendelőben, legtöbb páciens megijed. Talán annak is köszönhető ez, hogy sok téves elképzelés kering a köztudatban a gyökérkezeléssel kapcsolatban.
Tévhit 1: A gyökérkezelés fájdalmas.
A gyökérkezelést az esetek többségében teljesen fájdalommentesen el lehet végezni, a mai modern helyi érzéstelenítőkkel teljesen elzsibbasztható az érintett terület. Néha előfordul, hogy a fogbél erős gyulladása miatt az érzéstelenítő szerek kevésbé hatnak, de ez is csak azt bizonyítja, jobb nem megvárni az erős fájdalmat, hamarabb jelentkezni kell a kezelésre.
Tévhit 2: A fogideg eltávolítása után nem érezhetek semmiféle fájdalmat.
Ez nem igaz. Még a leggondosabban elvégzett kezelés után is felléphet fájdalom, melynek oka a fog körüli szövetek – gyökérhártya, csont – gyulladásában keresendők. Ezek a tünetek legtöbbször jól kezelhetők, a fog megtartását nem hiúsítják meg.
Tévhit 3: Mire jó a gyökérkezelés, ha végül úgyis ki kell húzni a fogamat?
Nem igaz. Jól kivitelezett gyökérkezeléssel hosszú évtizedekig megtarthatóak a fogak. Persze a kezelés után akár évekkel is felléphetnek komplikációk, de sokszor még ilyen esetben is léteznek megoldások a fog megtartására.
Tévhit 4: Csak fájós fogat kell gyökérkezelni.
Nem igaz. Előfordul, hogy a fogbél tünetek nélkül elhal – szuvasodás, mély tömés, vagy trauma hatására – ilyenkor azonban az elhalt fogbél veszélyes gyulladások táptalaja lehet, ezért az ilyen fogak kezelése is indokolt.
Tévhit 5: Ha gyökérkezelésen estem át, nem kell visszamennem a fogorvoshoz.
Sok fogat azért veszítünk el, mert a páciensek az elkészült gyökértömés után – fájdalom és tünetmentesség esetén- „elfelejtenek” további kezelésre visszatérni fogorvosukhoz. Ez nagy hiba, mivel a gyökértöméskor a fogba helyezett ideiglenes tömés nem alkalmas arra, hogy a fogkoronát hosszabb ideig megvédje, így gyakran előfordul, hogy jól kivitelezett gyökértöméssel ellátott fogat kell eltávolítani a fog, esetleg gyökér törése miatt.
