A fogorvosi kezelésekhez alkalmazott altatás leggyakrabban olyan típusú, amely nem terheli meg túlságosan a szervezetet.
Ilyenkor vénásan adagolt altatószerrel tartjuk fenn az altatást, és közben minden vegetatív funkció megtartott. Spontán lélegzik a páciens, köhögni, tüsszenteni tud, tehát nincsenek kikapcsolva a szervezet védekező reakciói. Az egyetlen, ami „nem működik” megszokott módon, az a tudat.
Tehát semmilyen élményt nem tud megélni, és természetesen nem is emlékszik semmire a beavatkozásból sem. A kezelések során mindig alkalmazunk helyi érzéstelenítést is, tehát lényegében minden úgy történik, mint egy éber kezelés során, csupán annyi a különbség, hogy közben a beteg alszik.
Mindaddig, amíg a kezelés tart, az aneszteziológus orvos folyamatosan fenntartja az altatást, majd amikor készen vagyunk, felfüggesztjük az altatószer adagolását, és a páciens lényegében perceken belül felébred.
Az ilyen altatásban elvégzett kezelések után egy fél óra alatt teljesen „magához tér” a páciens és ezután már tökéletesen koóperábilis.
Persze az altatásos kezelések után mindig szükség van egy fél napra a teljes regenerációhoz, így ilyenkor a beteg nem vezethet, és rá kell szánni egy napot a pihenésre.