Fogászati híd

A híd olyan rögzített fogpótlást jelent, mely úgy pótolja a foghiányt, hogy a műfogakat (hídtest), a hiányt határoló fogakhoz rögzíti.

Akinek hídja van, annak biztos van foghiánya is (természetesen pótolt foghiány).

A rágóerő csak a híd rögzítésére szolgáló fogakat (pillérek) terheli.

Híd készítésénél nagyon körültekintőnek kell lenni, hogy a pillérfogak ne terhelődjenek túl.

Előfordul, hogy nagyobb kiterjedésű foghiányok pótlása esetén nem elég csak a két, hiánnyal szomszédos fog lecsiszolása, hanem extra pillért is be kell vonni, hogy elkerüljük a fogak túlterhelődését.

Emellett azt is figyelembe kell venni, hogy milyen állapotú az a fog, amit pillérként szeretnénk felhasználni (milyen portetikai besorolás alá tartozik), mert ez is nagyban befolyásolja, hogy kell-e segédpillért alkalmazni.

Pillérként nem csak fogakat, hanem implantátumokat is felhasználhatunk

A fogakon támaszkodó hidak rögzítése a szájban ragasztócementtel történik.

Ez azt jelenti, hogy a rögzített hidakat a fogakról nem lehet eltávolítani. Ezt a pótlást csak a fogorvos tudja a szájból eltávolítani, méghozzá annak roncsolása mellett. Az ilyen módon eltávolított hidak a szájba már nem rögzíthetőek vissza.

A Maryland híd

Egy csiszolás nélkül készülő hídpótlás.

A rögzítése úgy valósul meg, hogy a pótolt fogat a hiányt határoló fogak belső oldalához rögzítjük kis hátlemezek („szárnyak”) segítségével.

A gyenge rögzítettség miatt csak egy fog pótlására használjuk,
és ezt is inkább a frontfogak területén.

Mivel esztétikailag messze alulmarad a csiszolással készülő hidaktól, illetve az implantátumokra készülő koronáktól, ezért csak IDEIGLENES CÉLBÓL, átmeneti időre javasoljuk a használatát.

Sín

A sín olyan rögzített fogpótlást jelent, amely két vagy több korona összeköttetéséből áll (minimum két fog kell hozzá, de az összes fog beborítható vele természetesen egy állcsonton belül).

A sín célja, hogy merev egységbe foglalja a fogakat, és a rágóerőt ezen a merev egységen keresztül egyenletesen osztja el, meggátolja az egyes fogak, fogcsoportok túlterhelődését és az egyes fogak elmozdulását.

A sín készítésének több oka is lehet:

1. Egyrészt készülhet megelőzési (profilaktikus) célból a maradék fogazat túlterhelésének megelőzésére,
2.  terápiás célból (már meggyengült fogazat merevítésére és ezáltal a rágónyomás egyenletes eloszlatására és csökkentésére,
3. valamint egy komplex munka részeként (kombinált fogpótlások speciális rögzítő elemeinek viselésére minimum két fog sínezése szükséges).

Anyaguk szerint többféle sín is készülhet.

1. Ez alapján ismerünk fém vázú (hagyományos fogászati fémötvözet, nemesfém vagy titán),
2. fémmentes vázú (cirkónium-dioxid, alumínium-oxid) porcelánnal leplezett síneket és
3. műanyag fogműveket (átmeneti, ideiglenes használatra) is.

Korona

A fogkorona olyan rögzített fogpótlást jelent, amely beborítja az adott fog teljes látható felszínét.

A korona önmagában hiányt nem pótol, tehát akinek van egy koronája (és nem király), az még nem jelenti azt, hogy van hiányzó foga is.

A korona készítésének több oka is lehet:

1. Egyrészt készülhet nagyfokú foganyag hiány miatt (szuvasodás, fogtörés, gyökérkezelés),
2. 2. fogtengely korrekció miatt (akár fogszabályzás helyett is),
3. egy kombinált fogpótlás részeként (a kivehető fogpótlás helyben tartó elemeinek megfelelő felszínt adva),
4. valamint esztétikai okokból is.

A koronák rögzítése a szájban ragasztócementtel történik.

– Ez azt jelenti, hogy a rögzített koronák a fogakról nem eltávolíthatók.

– Ezt a pótlást csak a fogorvos tudja a szájból eltávolítani, méghozzá annak roncsolása mellett. Az ilyen módon eltávolított koronák a szájba már nem rögzíthetőek vissza.

A fogkorona olyan rögzített fogpótlást jelent, amely beborítja az adott fog teljes látható felszínét.

A korona önmagában hiányt nem pótol, tehát akinek van egy koronája (és nem király), az még nem jelenti azt, hogy van hiányzó foga is.

A korona készítésének több oka is lehet:

1. Egyrészt készülhet nagyfokú foganyag hiány miatt (szuvasodás, fogtörés, gyökérkezelés),
2. 2. fogtengely korrekció miatt (akár fogszabályzás helyett is),
3. egy kombinált fogpótlás részeként (a kivehető fogpótlás helyben tartó elemeinek megfelelő felszínt adva),
4. valamint esztétikai okokból is.

A koronák rögzítése a szájban ragasztócementtel történik.

– Ez azt jelenti, hogy a rögzített koronák a fogakról nem eltávolíthatók.

– Ezt a pótlást csak a fogorvos tudja a szájból eltávolítani, méghozzá annak roncsolása mellett. Az ilyen módon eltávolított koronák a szájba már nem rögzíthetőek vissza.

Csap

Sok páciens azt gondolja, hogy van implantátuma, holott erről szó sincs…

Minden olyan esetben, amikor egy adott fogat érintő nagymértékű foganyag veszteséggel állunk szemben.

Gyökércsapos műcsonkot, azaz egyszerűbben és érthetőbben szólva, ún. csapot készítünk:

• gyökérkezelés utáni fogfelépítés, nagy kiterjedésű fogtörés esetén, illetve
• ha egyéb megoldással a fogat nem lehet felépíteni (betét, korona)

A gyökércsapos műcsonk, ahogy a neve is utal rá, a foggyökérben van rögzítve, és a kiálló része ún. műcsonkkal állítja helyre a fog koronai részét, egy lecsiszolt foghoz hasonlóan. Ezt a kis műcsonkot borítja be egy korona, visszaadva a fog eredeti formáját, színét, és teszi alkalmassá rágásra. Tehát, a csap azért kell, hogy a csökkent mennyiségű foganyag-felszínt megnöveljük és elegendő tartás (retenciót) tudjunk biztosítani egy korona számára.

A csap készítése során alapfeltétel, hogy az adott fog gyökérkezelt legyen.

Ugyanis, és itt szokott történni a félreértés, a csapnak a gyökérben csinálunk helyet, mégpedig úgy, hogy a meglévő gyökértömés egy részét eltávolítjuk, és az így keletkezett helyre rögzítjük cementtel az elkészült csapot.

FONTOS tudnivaló, hogy

–          a csap a gyökérben rögzül,

–          míg az implantátum a csontban,

–          a csap esetében a foggyökérre építkezünk,

–          míg implantátum esetén már nincs fog, annak a helyére tesszük be az ún. műgyökeret.

A szájvizsgálat és röntgenfelvétel alapján könnyen látható, hogy a csap nem implantátum, és ugyan lehet próbálkozni, de egy gondos fogorvost nagyon nehéz megtéveszteni…

Betét

Sok esetben, kiterjedt szuvasodások miatt, vagy gyökérkezelések után, nagyon kevés ép foganyag áll rendelkezésre, hogy a töméskészítéshez szükséges feltételek optimálisak legyenek.

Ha egy fogban, amelyben a tömés nagyobb, mint az a fogrész, amely arra hivatott, hogy a tömést a helyén tartsa, könnyen belátható, előbb-utóbb a tömés elvesztéséhez, eltöréséhez, vagy akár a fog töréséhez vezet!

Ezen felül, egy olyan tömés, mely nem tudja tökéletesen visszaadni a fog eredeti formáját, nem képes a szomszédos fogak közötti érintkezést pontosan kialakítani, a fog körüli tartószerkezetet is károsíthatja, megsértheti (állandó étel-beékelődés, nehéz tisztíthatóság, fogíny-gyulladás, fogágy-gyulladás).

A betét gyakorlatilag egy szájon kívül kialakított tömés, melyet, az üregalakítást követő lenyomatvétel alapján a fogtechnikus készít el. A szájon kívül elkészített betét egyrészt nagyon pontos, élethűen visszaadja a fog eredeti formáját, sőt egyes fajtáinál, köszönhetően a speciális kialakításuknak, a meggyengült fogat megvédik, és ellenállóbbá teszik a rágóerővel szemben. Az elkészült betétek ragasztással kerülnek rögzítésre a fogban. Ezek várható élettartama messze meghaladja a szájban készülő tömésekét.

Anyaguk szerint készülhetnek nemesfémből, illetve esztétikus megoldásként az adott fog színéhez igazodó műanyagból vagy kerámiából!