Önmagában a gyökérkezelés az egyik legnagyszerűbb fogmegtartó eljárás, mégis, ha csak elhangzik ez a szó, a legtöbb páciens megijed. Talán annak is köszönhető ez, hogy sok téves elképzelés kering a köztudatban a gyökérkezeléssel kapcsolatban.

„……., hogy az ember majd belehal a fájdalomba, és inkább könyörög, hogy húzzák ki a fogát, csak azokat a tűket ne lássa, amivel az agyában turkálnak!”

Sokszor hallani ehhez hasonló, sőt még elrettentőbb beszámolókat és rémmeséket a gyökérkezelésről.

Ezeket hallva, őszintén szólva nekünk is inunkba szállna a bátorságunk attól, hogy rendszeresen felkeressük a fogorvost, de valószínűleg még szakmánktól is elmenne a kedvünk, ha nap, mint nap az előzőekhez hasonló módon csinálnánk!!!

A történet egy pici része valóban igaz, a másik részében azért találunk némi kivetnivalót!

A gyökérkezelés során valóban eltávolítjuk a fogból a fogideget, ez tény, hiszen e nélkül, nem lehetne a panaszt okozó fogat meggyógyítani. DE közel sem fájdalom és kínok árán, ez a rész teljesen valótlan. A mai korszerű és rendkívül hatékony érzéstelenítőknek hála, a beavatkozás teljesen fájdalmmentes.

A sikeres gyökérkezelés egyik alapvető feltétele egy jól hozzáférhető, gyökértömés készítéséhez jól előkészített fog. Amikor gyökérkezelésre kerül a sor, minden esetben hozzá kell férnünk a fog belsejéhez, a fogbél üreghez, hogy a benne lévő gyulladásos, vagy esetleg már elpusztult szöveteket eltávolíthassuk. Trepanálásnak nevezzük a folyamatot, amikor a fog belsejét megnyitjuk és feltárjuk a fogbél üreget. Exstirpációnak nevezzük azt a munkafázist, mely során a fogbél (pulpa) eltávolításra kerül.

A két folyamat mindig egyszerre, egy kezelés alkalmával, egymás után történik. A kezelés alkalmával a panaszt okozó gyulladt idegrész, a gyulladásos szövettörmelék is eltávolításra kerül. A következő gyökérkezelési munkafázisok, ülések során további érzéstelenítésre már nem is lesz szükség, mert a fogban lévő minden érző funkciót kikapcsoltunk az ideg eltávolításával.

Amikor gyökérkezelésre kerül a sor, nem elég a gyulladásos vagy elhalt ideget eltávolítani, emellett szükség van az egyéb gyulladásos törmelékek, mikroorganizmusok, baktériumok eltávolításra is.

A kiürült gyökércsatornát:

–         azonban nem elég csak kitisztítani,

–         hermetikusan le is kell zárni, hogy a különböző szövetnedvek bejutását megakadályozzuk.

A csatornák falában újonnan megtelepedő baktériumok újabb gyulladásokat és akár szövődményes megbetegedéseket is okozhatnak (folyamatosan panaszt okozó gyökérkezelt fog, gyulladásos elváltozás a gyökércsúcs körül stb.)

Egy jó gyökértömés elkészítésének alapfeltétele:

1. a gyökércsatornát, csatornákat kellően feltágítsuk és előkészítsük a gyökértöméshez. A tágításnak a csatornák formálásán kívül tisztító szerepe is van, hiszen a tágítás folyamatával egy időben a csatorna falából fertőzött foganyagot távolítunk el (reszelünk ki).
2. A kellően feltágított csatornát a mechanikus megmunkálás mellett kémiailag is megtisztítjuk, speciális átöblítő folyadékokkal.
3. Amikor a gyökércsatornák készen állnak a zárásra, speciális eszközökkel és gyökértömő anyaggal hermetikusan zárjuk azt.

Sajnos nem elegendő a gyökérkezes során csak a gyökerekkel foglalkozni, a megfelelő gyökértömés elkészítése után, a fogak koronai részét is fel kell építeni.

Sok fogat azért veszítünk el, mert a páciensek az elkészült gyökértömés után – fájdalom és tünetmentesség esetén- „elfelejtenek” további kezelésre visszatérni fogorvosukhoz. Ez nagy hiba, mivel a gyökértöméskor a fogba helyezett ideiglenes tömés nem alkalmas arra, hogy a fogkoronát hosszabb ideig megvédje, így gyakran előfordul, hogy jól kivitelezett gyökértöméssel ellátott fogat kell eltávolítani a fog, esetleg a gyökér törése miatt.

A gyökérkezelt fogak végleges ellátása, lezárása komplex feladat. Sajnos ebben az esetben nagyon ritkán elég a fogat – természetesen a gyökértömésen túl – „csak” egy töméssel ellátni.

Egyrészt a gyökérkezelt fogakról elmondható, hogy fokozottabban törékenyek és hajlamosabbak a törésre, mint vitális (élő, nem gyökérkezelt) társaik, melyért elsősorban a nagymértékű foganyag-veszteség felelős (gyökérkezelés).

Másrészt nagyon fontos a megfelelő és pontos lezárás is, mellyel megelőzhető, hogy baktériumok, mikroorganizmusok a felépítmény széle mentén a gyökértömés mellett eljussanak a gyökér csúcsi részéhez, ahol szövődményes fogbetegségeket okozhatnak, melyek akár a fog elvesztését is eredményezhetik.

Általában megfigyelhető, hogy a fogtöréssel érkező páciensek javának (kivétel persze a balesetekben sérült fogak) a foga gyökérkezelt volt. Emellett az is megfigyelhető, hogy általában nem a fedőtömés törik el, hanem a fog hasad el a tömés mellett. A törés milyenségétől függ, hogy a továbbiakban a fog megtartható marad-e, vagy sem.

Amennyiben a törésszél íny felett van, a probléma könnyebben orvosolható, míg, ha a fog mélyen íny, esetleg a csontperem alatt, vagy netán hosszában törik, nagy valószínűséggel a megmentése már nem lehetséges.

Ezen balesetek elkerülése érdekében speciális felépítmények készítését javasoljuk, mellyel megvédhetjük a fogakat a törésektől,

A káriesz (caries), jelentése szerint fogszuvasodást jelent. A szuvasodás kialakulásáért, fogszuvasodást okozó (cariogén) mikroorganizmusok felelősek, melyek a fogak keményszöveteinek kioldódását okozzák.

A folyamat nagyon korai állapotban még visszafordítható:

• az elveszett ásványi anyagok visszaépülhetnek,
• vagy visszaépíthetőek a fog külső felszínébe.

A folyamat előrehaladtával azonban, olyan mértékű foganyag veszteség léphet fel, mely végül spontán üregképződéshez vezet.

Ezért fontos rendszeresen fogászati szűrésen megjelenni, mert a szájvizsgálat alkalmával ezek a kezdődő szuvasodások is felfedezésre kerülhetnek, és minél kisebb a szuvasodás, annál kisebb traumát jelent annak gyógyítása, mind a fog, mind a páciens számára.

A szuvas terület kitisztítása után, felépítjük a fogat. Ez a foganyag veszteség mértékétől függően történhet töméssel, betéttel, esetleg korona készítésével is, ez utóbbi két eljárásról bővebb információkat talál a Fogpótlások menüpont alatt.