Ha kinyitjuk a szánkat, az egy ilyen élethelyzet, de természetesen orvosi értelemben nem ezt értjük értjük alatta.
Nyitott harapásról akkor beszélünk, ha az összezárt fogívek között is rés marad, vagyis a frontfogak területén nincsen szoros érintkezés.
Ennek hátterében gyakran genetikai faktorok állnak, az ilyen „arcberendezés” gyakran öröklődik.
Ennek a rendellenességnek lehet persze néhány előnye, például nem tud rászokni az ember a körömrágásra, vagy extrém esetben a cigaretta is befér a fogak közé, de azért természetesen inkább káros hatásai vannak.
Azok a fogak, amiknek nincs érintkező párja, előbb-utóbb kiemelkednek a fogágyból. Az inatktivitás, ami a rágás hiányából ered, lassan a fogágy ellenállását is leküzdi. Az ilyen fogak meglazulnak, vagy extrém esetben ki is esnek.
Hasonlóan az izmokhoz, a fogaknak, a fogak tartószerkezetének fontos életeleme a terhelés, vagyis a folyamatos rágás. Ha ez nincs, elsorvadnak…
A nyitott harapás tehát elsősorban a fogak természetes terhelésének hiánya miatt orvosolandó.
Mit lehet tenni a nyitott harapással?
Leginkább a fogszabályozás nyújthat megfelelő megoldást.
Kevésbé kifejezett eltérés esetén protetikai módszerekkel is helyre lehet állítani a megfelelő érintkezést. Ilyenkor koronák, héjak segítségével lehet elérni, hogy a frontfogak szorosan záródjanak.
